Álmok és valóság - Lívi

Sziasztok!
Én vagyok az első, aki novellát tesz fel erre a blogra. Semmi különös csak egy romantikus történet, átszőve a Formula1-es futamok izgalmával. Remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást kívánok!
Lívi


Napfényes délután volt, egy virágokkal borított réten sétáltam. A közeli erdőből, a szellő finom fenyőillatot fújt felém. Csak sétálgattam, amikor valaki hátulról megfogta a kezem. Megfordultam és egy gyönyörű szép kék szempárral találtam szembe magam. Pár percig mélyen egymás szemébe bámultunk, majd egy hirtelen mozdulattal szorosan magához ölelt. A vállába temettem arcomat és mélyeket lélegeztem bódító illatából.
- Szeretlek! -súgta a fülembe.

- A fenébe... - ültem fel ásítva az ágyban, majd lecsaptam az órát, ami félbeszakította álmom. Délelőtt 11:30 volt, úgy gondoltam, hogy ideje felkelni. Egy csapatpólót és egy rövidnadrágot vettem fel, ugyanis akkor elég meleg volt Valencia-ban. Lesétáltam a szálloda elé és fogtam egy taxit.
- A pályára kérném! - utasítottam a sofőrt.
Alig tíz perces autóút volt. Kiszálltam a taxiból és a boxutca felé vettem az irányt. Nagy nyüzsgés volt már most, minden csapat a délutánra készült. Fél úton lehettem, amikor szembetalálkoztam csapattársammal.
- Szia, jól aludtál? - állt meg velem szemben.
- Oh, szia Seb! Igen, nagyon. - mosolyogtam, ugyanis eszembe jutott az álmom. - És te, hová sietsz?
Hemut-ot keresem. - húzta el a száját - Na, de megyek, még találkozunk! - mondta, majd elrohant.
Továbbsétáltam, pillanatok alatt beértem a csapat boxába. A hangulat feszült volt, amin nem lepődtem meg. Mindenkit üdvözöltem, majd egy kis viccelődéssel próbáltam oldani a hangulatot, ami láthatólag sikerült is. Ezek után egyenesen a box hátuljában lévő szobába mentem. Leültem a kanapéra, elővettem a rajzkészletem és elkezdtem alkotni. Ez általában megnyugtatott, de most nem igazán. Másfél óra telhetett el, amikor valaki berontott a szobába. Christian volt az.
- Készülődj, nemsokára kezdünk. - hadarta el - Izgulsz?
- Mostmár igen. - mondtam.
- Ne izgulj, minden jó lesz, átnéztük az autót. De most megyek, te meg siess!
Felvettem az overallom és a cipőm, majd felkaptam a sisakom és az aszfaltcsíkra sétáltam. Meg sem álltam a harmadik rajtpozícióig. Ott állt az én kék Red Bull Renault-om, megálltam előtte és végigsimítottam az orrkúpján.
- Okosan vezess, kíméld a gumikat! - ellenőrizte le még egyszer utoljára az első légterelőket Adrian.
- Megteszek mindent. - mosolyogtam, miközben megláttam Sebastian-t, éppen felém tartott.
- Csak sok sikert akartam kívánni. - mondta kisfiúsan, majd egy puszit nyomott az arcomra és elrohant. Nagyon boldog voltam és egy pillanatra tovaszállt a szokásos verseny előtti izgalom is. De nem volt sok időm ezen ábrándozni, mert be kellett szállnom az autómba.
Megkezdődött a felvezetőkör. Sebastian megindult előttem aztán Lucas is. Ekkor eljött az én időm: én is ráléptem a gázpedálra. Megfelelő hőmérsékletűre melegítettem lágykeverékű gumijaimat. Ráfordultam a célegyenesre és visszaálltam Seb mögé a harmadik kockába, majd vártam. Egyenként kigyulladtak a piros lámpák, a szívem kétszer gyorsabban dobogott a szokásosnál.
És itt a pillanat: a piros fények kialudtak. Azt hiszem jól kaptam el a rajtot. Igen, biztosan így volt, mivel be tudtam menni Lucas mellé, majd meg is előztem. Az első tizenöt körben tartottam Seb tempóját, leszakadtunk a mezőnytől, sikerült egy kis előnyt kiépítenünk.
- Nagyon szép rajt volt! A következő kör végén hajts be a kerékcserédre, nagyon fogynak a gumik. - szóltak a fülemre csapatrádión.
Egyetértettem az utasítással, mert kezdtem csúszkálni. A tizennyolcadik kör végén nem fordultam rá a célegyenesre, hanem a boxutcába hajtottam. A kerékcserém problémamentesen és villámgyorsan zajlott. Sikerült megtartanom a második helyet, közvetlenül Lucas elé jöttem vissza. Az új szett keménykeverékű gumi a vártnál gyorsabban felmelegedett, ami ebben a helyzetben igen jól jött. Az autóm teljesen összehangoltan működött. A friss gumikon sorra futottam a verseny leggyorsabb köreit. Újra Seb közelébe tudtam férkőzni, láttam, ahogy behajt a boxba.
- Most vagy soha! - mondta halálos nyugalommal, rádión a versenymérnököm.
Ráfordultam a célegyenesre, az volt a célom, hogy minél előbb elforduljak az egyes kanyarban. Az egyenesben a mérnököm szavai csengtek a fülemben: ,,Most vagy soha!" A boxutca kijáratához értem, Sebastian éppen akkor jött vissza a pályára. Fej-Fej mellett haladtunk, viszont pozíció szempontjából én voltam jobb helyzetben. Megérkeztünk az egyes kanyarhoz, a belső tiszta íven fordultam el, így sikerült Sebastian-t magam mögé utasítanom. És igen, sikerült őt megelőznöm: vezettem a versenyt!
Teljesen ideális volt ez a pozíció: nem kellett szélárnyékban autóznom, ellentétben Seb-bel. Sajnáltam is kicsit, hogy elvettem az első helyét, de ez a versenypálya, itt érzelmeknek semmi helye. Ebben a helyzetben az nyer, aki jobb és most én bizonyultam jobbnak.
Az ötvenhetedik kör végén ráfordultam a célegyenesre és már láttam a kockás zászlót. Életem egyik legboldogabb pillanata volt ez. Két kézzel integettem a tribünökön ülő nézőknek.
- Csodálatos munka! Red Bull kettősgyőzelem! - ujjongott Christian csapatrádión.
- Ez hihetetlen, életem első futamgyőzelme! Kiváló munkát végzett az egész csapat! Köszönöm mindenkinek! Igen, igen! - hangoztattam örömöm - Köszönöm fiúk!
Behajtottam az első helyezettnek járó helyre. Kiszabadítottam magam a biztonsági övekből, majd felálltam az én bikám orrára. A levegőbe boxoltam, majd a karjait széttáró Sebastian nyakába ugrottam. A levegőben forogva szorítottam magamhoz. Kissé szédültem, amikor letett a földre, de kicsit sem érdekelt. Teli vigyorral szaladtam fel és vettem le a sisakom.
Pár perccel később már a dobogó legfelső fokán álltam, hazám himnuszát hallgatva. Mérhetetlenül büszke voltam a csapatomra és persze magamra is. Megkaptam a díjat, magamhoz öleltem, majd a magasba emeltem. Életem első Forma 1-es győzelemért járó trófeája volt ez. Miután Seb és Luca is megkapta a díjat, egyből a pezsgős üvegek után kaptunk. Össze-vissza locsoltuk egymást, majd még egyszer felálltunk a dobogóra. Ezek után az interjú szobába kellett sietnünk.
- Gratulálok az Európa nagydíj első három helyezettjének. Az első két helyen a Red Bull Racing pilótapárosa. A harmadik helyen pedig Lucas di Grassi a Virgin színeiben. - kezdte szokásos szövegét a riporter - Elsőként az első helyezetthez szólnék. Egy nagyon izgalmas versenyt tudhatunk magunk mögött. A harmadik helyről rajtolva nyerted meg a versenyt.
- Igen, valóban izgalmas volt. A rajtom jól sikerült, meg tudtam előzni Lucas-t. Egészen a tizennyolcadik körig tartottam Sebastian tempóját, alig két másodperc volt a hátrányom vele szemben. A kerékcserém simán ment, a fiúk gyors tempóban dolgoztak. Ennek köszönhetően sikerült megtartanom a második helyem. A kemény keverék ideálisan működött, gyors tudtam lenni. Láttam, amint Seb behajt a boxba, majd a box kijáratánál mellém került. Az egyes kanyarban én tudtam elsőként elfordulni. Az előzés után a verseny végéig tudtam tartani a vezető helyem. Nagyon boldog vagyok, hogy az első futamgyőzelmemet itt, Valencia-ban ünnepelhetem. Szeretném megköszönni az egész csapatomnak a hétvégi kemény munkát.
- Újabb rekordot is felállítottál. Az első női Forma 1-es pilóta, az első női pontszerző és az első női dobogós helyezett mellett most már az első női futamgyőztes is te vagy.
- Igen, ezek nagyon boldoggá és büszkévé tesznek engem. Mivel én vagyok az első nő a Száguldó cirkusz pilótái között, ezért ezek a címek mindig az én nevem mellett fognak szerepelni. Szeretném így folytatni a rekordsorozatot és akkor talán én lehetek az első női Formula 1-es világbajnok is. - fejeztem be az interjúmat.
Végighallgattam Sebastian és Lucas beszámolóját, majd egyenesen az ünneplő csapatomhoz rohantam Seb-bel együtt. Koccintottunk egy-egy Red Bull-lal a csapat sikerére.
- Mindenki remek munkát végzett. egy nagyon eredményes versenyhétvégén vagyunk túl. Edzéselsőségek, pole pozíció, a verseny leggyorsabb köre és végül kettősgyőzelem. Az egész csapatnak köszönöm a kemény munkát. Most pedig mindenki menjen a szállodába és pihenje ki magát! Az afterparty-n mindenkit ott szeretnék látni! - vetett véget az ünneplésnek Christian.
Mindenki hallgatott az utasításra, visszamentünk a szállodába.
Amint beléptem a szobámba, egyből az asztal közepére tettem a trófeámat, majd vettem egy frissítő fürdőt. Bedőltem az ágyba és már aludtam is. Alig egy órája nyomott el az álom, amikor hirtelen felriadtam. Csak feküdtem az ágyban, nem volt sem erőm, sem kedvem kikelni onnan. A gondolataim azonban messze jártak: a Forma 1-es karrieremre tekintettem vissza. Eszembe jutottak az első reakciók. Furcsán néztek rám, nem igazán kedveltek, mert én más voltam mint ők. Azt gondolták: egy nő? Mit keres itt egy nő? De ennek vége. Most már elfogadtak, nincsenek ellenségeskedések. Kollégaként kezelnek, a legtöbb pilótával baráti kapcsolatot ápolok és ennek szívből örülök.
A csapatomat nagyon szeretem mindenki barátságos, megbízható és még sorolhatnám. Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas család. Mindig viccelődünk, jó ilyen légkörben dolgozni.
Ránéztem az órára, ami 19:35-öt mutatott. Sikerült magam rávenni, hogy fölkeljek. A bőröndöm fölé léptem és elővettem egy pánt nélküli fehér egybe ruhát. Úgy gondoltam, ez jó lesz a bulira. Az ilyen futam utáni bulikon kitesz magáért az ember. Felvettem a ruhát, hozzá egy fehér magassarkú szandált választottam. Hosszú vörös göndör hajamat szétengedtem és felraktam egy leheletnyi sminket. Kilenc óra körül járhatott, amikor szobám ajtaját kulcsra zártam és elindultam kezemben a trófeámmal. A hall-ban találkoztam pár red bull-os és toro rosso-s szerelővel, velük mentem a clubba. A hangulat már a taxiban fergeteges volt. Hihetetlen, hogy mennyire örültek a kettősgyőzelemnek. Amint kiszálltunk az autóból hatalmas tapsvihar fogadott. Az összes red bull-os ujjongott, a magasba emeltem a trófeát.
Szeretem az ilyen bulikat, az egész Száguldó Cirkusz együtt. Szerelők, mérnökök, csapatfőnökök, tervezők, pilóták, tesztpilóták, fejesek.
Hamar elvegyültem a tömegben, mindenhol kedves, ismerős arcok. Percenként fogadtam a gratulációkat. Néha megjelent egy-egy újságíró, de ilyenkor a biztonságiak tették a dolgukat. Timo-val ültem a bárpultnál. Koktélt iszogattunk és beszélgettünk, addig amíg a barátnője, Isabell, -aki mellesleg jó barátnőm - behúzta a tömegbe táncolni. Kihasználtam az alkalmat, hogy egyedül maradtam. Észrevétlenül kisurrantam a teraszra nyíló ajtón, majd lesiettem a lépcsőn. Éjjel két-három óra körül járhatott. Levettem a szandálom és egy oszlop tövébe raktam, majd elindultam a homokos parton.A tenger lassan hullámzott, friss, sós illatot árasztva felém. Közvetlenül a víz mellett sétáltam, a víz néha el-elmosta a lábam. Valaki hirtelen befogta hátulról a szemem, nagyon megijedtem.
- Ne félj, csak én vagyok az. - lépett elém Sebastian.
- Sebastian! Tudod, mennyire megijedtem?
- Ne haragudj! - nézett rám bűnbánóan.
,,Hogyan trudnék rád haragudni?" - gondoltam magamban.
Csak álltunk egymással szemben szótlanul, pontosan úgy, mint az álmomban. Kék szemei ugyanúgy elvarázsoltak, mint akkor.
- Van kedved sétálni? - kérdeztem.
Nem szólt egy szót sem, megfogta a kezem és elindultunk a part mentén. Tíz perce sétálhattunk, amikor hirtelen megállt. Leültünk a homokba egymás mellé. Átkarolta a dereka én pedig a vállára hajtottam a fejem. Pont, mint egy romantikus filmben: tenger, homok és még sorolhatnám. Sokáig szótlanul néztük a sötét, morajló tengert, tükrében látható volt a Hold és a csillagok. Kirázott a hideg a gyönyörűségtől.
- Fázol? - kérdezte Seb, majd a választ meg sem várva levette a pólóját. Elállt a lélegzetem, láttam már a felsőtestét póló nélkül, de most...
Izmai megfeszültek, én csak néztem, mint aki nincs öntudatánál.
- Tessék, vedd fel! Segítek. - mondta.
Megfogtam a pólót, majd végigsimítottam Seb felkarján. Lassan közeledtünk egymáshoz. Tenyerét a derekamra helyezte.
- Sebastian, ez... Csapattársak vagyunk... - bizonytalanodtam el kissé.
- Pszt... - helyezte a számra mutatóujját - Most nincs más csak mi ketten, te és én.
Ebben egyetértettem vele, az önbizalmam is visszatért. Átfontam karjaimat a nyakán, majd megcsókoltam. Ő gyengéden visszacsókolt. Ez nem álom volt. Minden képzeletet felülmúló valóság volt.

Légy üdvözölve

Szia idegen!

Üdvözlünk a The Middle Of The Night [Az éjszaka közepén] névre hallgató blogon, melyen öt írópalánta fantáziájának az elszabadulásai lesznek közzétéve.
A blogon nincs stílusmeghatározás, mindenki olyat és úgy ír, ahogy azt szeretne. Nem vagyunk profik, csak egy csöppet több kreativitással lettünk megáldva.
Ha úgy érzed, csatlakozhatsz kis csapatunkhoz vagy esetleg név nélkül küldhetsz nekünk egy novellát és mi azt közzétesszük.

Mindenkinek jó szórakozást!
Maradj fönt és olvass egy jó sztorit az éjszaka közepén, amikor minden csendes és átadhatod magad az általunk kreált világnak.